Az elmúlt években legfőképp a zöldségek, hús, gluténmentes köretek kerültek előtérbe. Ez úgy nagyjából megmaradt és nem sokat változott.
Az elején még gyümölcsöt is ettem, de végül azt is elhagytam, ugyanis nem bírtam elviselni, ha megettem pl. az almát, akkor a vércukorszintem elkezdett ingadozni és sajnos rám jött a remegés és nagyon éhes lettem. Így, ha eszek is gyümölcsöt, kizárólag a savanyúak jöhetnek szóba és azok is csak ritkán és mértékkel. A citrusos gyümölcsöket is óvatosan fogyasztom, mert abból sem ehetek túl sokat. Esetleg még azok a gyümölcsök, amik nincsenek megérve teljesen és még nem magas a cukortartalmuk. Amitől kifejezetten rosszul érzem magamat, az a banán, így ezt is kerülöm.
Hogy mi a helyzet a szénhidráttal? Nagyon nehezemre esett, hogy a megszokott pékáruk után hirtelen jött a SEMMI! Hiába voltak receptek az interneten, sok volt a kudarc és amit megsütöttünk, az ment ki a kukába. Vagy a többi érzékenységem miatt nem ehettem meg azt, ami egyébként jónak tűnt. Mostmár egyre több helyen vannak mentes pékségek is, de vagy nagyon drágák vagy olyanok is vannak benne, amik megint nem jók nekem, vagy nem jön be az ízük.
A családból rajtam kívül anyukám az, aki tartja a diétát és neki is vannak olyanok, amikre oda kell figyelnie. Nekem nem elég csak arra odafigyelnem, hogy áthúzva legyen a kalász. Ennél jóval több, amit kerülnöm kell. A glutén mellett figyelnem kell a tejre, tejporra, tejszínre, élesztőre, érlelt ételekre, cukorra, mogyoróra, édes gyümölcsökre és bizonyos tartósítószerekre is ügyelnem kell.
Valljuk be, az itt felsorolt dolgok igencsak SOK ÉLELMISZERBEN megtalálhatóak. Az én vásárlásom nagyjából úgy néz ki, hogy már rutinszerűen kerülök bizonyos sorokat. Persze, még most is előfordul, hogy puffogok, mert néha azért még kívánnám, hisz 22,5 évig mindent ettem.
Az elején a kenyér helyett extrudált kenyérszeleteket ettem és itt sem volt mindegy, hogy melyiket. Ami kukoricát tartalmazott csak, abból egy tonnát is megehettem volna, akkor is éhes maradtam. A fehér rizst a candida miatt nem fogyaszthatom, de egyébként ez sem szívódik fel nekem.
Jöttek az alternatívák és elkezdtünk megismerkedni a puffasztott barna rizzsel, hajdinával, kölessel, quinoával, amaránttal. Ezeket köretként is szoktuk fogyasztani. Idő kellett még hozzászoktunk az ízekhez és el kellett fogadni, hogy ez van, ezt kell enni.
Évekkel ezelőtt kezdtünk el sütni kenyeret/kiflit mert ennyi idő kellett, míg találtunk egy elfogadható lisztkeveréket. Szerencsére mostmár „gyártom” napi szinten és mindketten ezt fogyasztjuk. Ezekre bármilyen feltét mehet, ami megengedett.
Sajnos a legtöbb felvágottban található tartósítószer, így kénytelen vagyunk a többféle allergéntől menteset választani, de így sem tudjuk kikerülni 100 %-ig, hogy ne legyen benne adalékanyag. Mostmár inkább a termelőktől igyekszünk vásárolni, mert abban nincs semmilyen tartósítószer.
A húsok közül a sertés és a csirke, amiket általában megeszünk. A halat, itt például az olajos halra gondolok, egyáltalán nem kívánom, még a szagától is felfordul a gyomrom. Az elején a tojással is így voltam, hogy nagyon keveset ettem és azt is csak úgy, ha sütöttünk valamit és megsült benne, vagy a rakott krumpli volt a kivétel még, de jobban a kolbász/virsli, krumpli amiből szedtem és a tojás volt a kevés. Időközben ez is megváltozott, ugyanis annyira lecsökkent annak a száma, amiket megehetek, hogy mostmár heti szinten eszem a tojást.
Az elején a tejtermékek közül csak a vajat és a sajtot ettem. A többi nélkül megvoltam és nem is igényelte a szervezetem. Ahogy telt az idő, ez is megváltozott, ugyanis hosszú ideje már egyáltalán semmilyen tejterméket nem fogyasztok, helyette a növényi alapú sajtok/vajak jöhetnek szóba.
Amit megfigyeltem magamon, hogy a zöldségek után nagyon éhes maradok és ez zavar. Utána magokat eszek, mert ez telíti a gyomromat. Például a krumpli is olyan nálam, hogy bármennyit megehetnék belőle, akkor sem érezném, hogy jól laktam.
Ami a legjobban hasznosul nálam és érzem is, azok a zsíros ételek. Ilyen a tepertő, szalonna, amiket ha paradicsommal megeszek és egy kis kenyérrel, akkor fél napig elvagyok és nem leszek ideges, hogy na már megint éhes vagyok.
Ugyanis ha érzem, hogy nem ettem eleget, vagy nem szívódik fel, akkor kezdek ingerült lenni és ezt a környezetem is tapasztalja.
A másik az édesség, ami számomra létfontosságú, így ezzel is meggyűlt a bajom és jelenleg is kínlódok. A bolti édességek közül csak a magas kakaótartalmú étcsokoládé jöhet szóba, ezenkívül kb. semmit nem ehetek meg.
Két megoldás van: vagy sütök magamnak itthon olyat, ami megengedett, vagy méregdrágán megveszem a mentes süteményeket, csokoládékat, amitől bűntudatom van, hogy milyen sokba kerülnek. Nyilván ritkán belefér, de nem rendszeresen.
Mivel ezt az életmódot egy életen át kell folytatnom, így nem tudom befejezettnek tekinteni ezt a bejegyzést, így folytatom legközelebb, a további tapasztalatokkal.