Már születésemkor megállapították a vashiányos vérszegénységet és ez hosszú éveken keresztül elkísért, amíg meg nem oldódott.
Óvodás és kisiskolás koromban még nem éreztem magamat rosszul, viszont nehezen tudtam koncentrálni és tanulni. Ahogy telt az idő ez megmaradt a későbbi tanulmányaim során is. Egyébként nemcsak a tanulás, de a nyelvtanulás során is számos problémám akadt.
Először 13 vagy 14 évesen kezdtem érezni fejfájást, szédülést és néha ájulásérzetet. Abban az időben a gyerekorvos csak annyit mondott erre, hogy legyek kint sokat a levegőn, igyak sok folyadékot, mozogjak és szedjek vaskészítményt.
Jó tanácsok voltak, de a tünetek sajnos megmaradtak.
Mozogtam, szerettem aerobikra járni, szedtem a vasat, de nem lettem jobban. A gyakori fejfájás, szédülés miatt elmentünk egy gyermek neurológushoz. Ő megvizsgált, nézte az egyensúlyomat, milyenek a reflexeim, majd végül beutalt egy MR és egy EEG vizsgálatra. Mindkettő eredménye szerencsére negatív lett, de a tünetek nem változtak és évek bizonytalansága, szenvedése következett.
Alapból száraz a bőröm, de általános iskolás voltam, amikor először jelentkezett.
Elsősorban az arcomon voltak piros foltok, amik égő és viszkető érzéssel jártak. Akkor még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget ennek. Mivel nővéremnek is volt és van is, emiatt elmentünk a bőrgyógyászhoz.
Természetesen csak körömvirág kenőcsöt kaptam meg fürdetőkrémet, ami segített enyhíteni valamennyire,de a probléma gyökerét nem oldotta meg.
Fel sem merült a bőrgyógyásznak, hogy ez a belekből indulhat, így persze, hogy nem javasolta, hogy figyeljek a táplálkozásomra jobban.
Még annyit szeretnék megemlíteni, hogy felsős koromban észrevettem a bal lábfejemen egy barna foltot. Sokáig nem tudtuk, hogy mi lehet az. Gondoltuk, hogy valami elnyomta stb. Mint utólag kiderült-az egyik ismerősünk, aki természetgyógyász-megemlítette, hogy ez vékonybél problémára utalhat. Talpmasszázson voltam nála és így derült erre fény, de még akkor sem gondoltuk ezt tovább.